Krisztiék sorozatának minimalista része....
Mindkét stílust szeretem fotózni, de a fotózás ezen a részében, amikor lehet játszani, bújocskázni, lazán ölelkezni, pusziszkodni, nagyokat nevetni, akkor születnek számomra azok a fotók, a családokról, amik megérintik a szívemet.
Hiszem, hogy ilyenkor születnek azok a fotók, amikben a gyerekek, gyerekek, a szülők pedig szülők...pillanatok, amik megmosolyogatatnak, vagy épp könnyet csalnak a szemünkbe.
Köszönöm Krisztinek és Rolandnak, hogy a bizalmuk töretlen...
Nemsokára találkozom ismét Velük, de már Bíborka és kistestvérével érkezik...
fehér szék, dobókockák: Robson finds
